Napjaink

A háborús károk helyreállítása (1945-1947)

A második világháború bombázásai és az ostrom következtében a csatornahálózat 153 helyen, 3360 m hosszban sérült meg. A csatornahálózaton kívül, súlyos károsodás érte az átemelőtelepeket is. Legjobban a központi szivattyútelep károsodott; a telep 32 bombatalálatot kapott.

Az óbudai szivattyútelep gépháza teljesen víz alá került. A bombatalálatok következtében a csatornákban mintegy 24 000 m3 iszap rakódott le, és kb. 105 km hosszban megbénult a hálózat működése. A helyreállítások a háborút követően azonnal megkezdődtek.

 

A szivattyútelepeken először a szennyvizek zavartalan lefolyását kellett biztosítani, csak ezután kerülhetett sor a gépészeti berendezések javítására és pótlására. Az üzemelésre alkalmassá tétel 1947-ben fejeződött be. Az újjáépítések hőskorában, 1946. április 1-jén alakult meg a Budapest Székesfővárosi Csatornázási Művek. A Fővárosi Csatornázási Művek szervezetében az egységes Hálózatfenntartási Osztály feladata a 3000 km-es hálózat megóvása. A munka mára szinte teljesen gépesítetté vált.

1950-ben alakult meg Nagy-Budapest. A város területe 194 km2-re nőtt, de a közel 1300 km-es csatornahálózat csak 300 kilométerrel bővült. Budapest peremkerületeinek nagy részén, elválasztott rendszerű csatornázás létesült, így a vízvezetékes területek teljes csatornázottságát hamarabb lehetett elérni.

 

Szennyvíztisztító telepek építése (1955-től)

Az óriási iparosodás következtében a korábban háztartási jellegű szennyvíz, döntően ipari eredetűvé változott. Ez fokozott veszélyt jelentett a Duna vízminőségére. Az ezredforduló után megvalósítani tervezett szennyvíztisztítási program alapján új, teljes biológiai tisztítást is végző szennyvíztisztító telepeket és a hozzájuk vezető gyűjtőhálózatot kellett kiépíteni.
Budapest első biológiai tisztítást végző műve, a dél-pesti telep,1955-1966 között épült. Az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telep első üteme 1985-ben készült el.

 

A Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep története

A Pesterzsébet, Kispest és Pestlőrinc szennyvizeinek tisztítására tervezett telep helyét az Országos Tervhivatal jelölte ki 1952. december 23-án. A beruházási program többszöri átdolgozása mellett a telep folyamatosan épült, és 1966. szeptember 14-étől működik üzemszerűen. 1967-re az iszapkezelés is megvalósult.




 
A telep bővítése a 80-as években folytatódott:

  • 1983-ban a tisztítómű hidraulikai kapacitása, a beüzemelt újabb két párhuzamos biológiai tisztítósorral bővült;
  • az évtized közepén megkezdődött az anaerob mezofil rothasztókban kezelt iszap gépi víztelenítése;
  • 1986-tól a szükséges levegőbevitel, a felületi levegőztetés helyett, a nagyobb hatékonyságú, finombuborékos légbefúvással történik;
  • 1989-től megkezdődött a biogáz hasznosítása; a gázmotorok által előállított energia biztosítja az eleveniszapos rendszer légfúvóinak működését;
  • 1990-ben került sor, a levegőztető egység átalakításával, a többletfoszfor-eltávolítás kiépítésére.

A hidraulikai kapacitás 1992-ben tovább bővült, amikor a szennyvíz zsír- és homoktartalmának eltávolítását is biztosító, új előmechanikai egység megépült.

A Fővárosi Csatornázási Művekben 1997-ben megjelenő új tulajdonosok (a francia Veolia Water és a német Berlinwasser) jelentős minőségi fejlődést eredményeztek a dél-pesti telep életében is. Megújult és kiegészült a szennyvíztisztítási és az iszapkezelési technológia.
1999-ben a víztisztító bővítésével és korszerűsítésével a telep 80000 m3/nap szennyvíz teljes biológiai tisztítására vált alkalmassá, beleértve a kétlépcsős nitrogén- és foszforeltávolítást is.
2001-ben megújult és kibővült az iszapkezelési folyamat: megépült egy új, fedett, szagtalanító berendezéssel ellátott, gravitációs sűrítő, üzembe álltak az iszap gépi sűrítésére és víztelenítésére szolgáló centrifugák, beüzemelésre került a képződő biogázból villamos energiát előállító gázmotor, és a szilárd töltetű biogáz-kéntelenítő. 2005-ben került átadásra a magas szervesanyag-tartalmú hulladékfogadó, -feldolgozó állomás, és megkezdte működését hazánk legnagyobb kapacitású, magas hőfokú, termofil iszaprothasztója, valamint egy új, nagyobb kapacitású gázmotor is.

 

Az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telep története

Az előmechanikai tisztítás 1982-ben, az eleveniszapos biológiai tisztítás és az iszapkezelés 1986-ban készült el. A kapacitás 140 000 m3/nap volt. Számos átalakítás után a telep üzembiztonsága és az elfolyó víz minősége lényegesen javult. A telepet az FCSM 1998-ban felújította. Ebben az évben készült el az angyalföldi nyomóvezeték, amely lehetővé tette a tisztított vízmennyiség jelentős növelését. 1999-2002-ben lezajlott beruházások a kapacitást 200 000 m3/napra növelték. Megvalósult a mechanikai tisztítóberendezések lefedése és szagtalanítása.
A Duna-meder alatt lefektetett nyomócsövek segítségével 2007-ben átvezetésre került Üröm, Budakalász, Békásmegyer, Csillaghegy és Rómaifürdő térségének szennyvize is. Ezzel a budapesti szennyvíztisztítási arány 51%-os lett.


Budapest teljes körű csatornázása (www.bpcsatornazas.hu)