A környezetvédelmi kérdések integráltalapú megközelítésének, azaz az integrált szennyezés-megelőzés és -csökkentés (Integrated Pollution Prevention and Control - IPPC) érvényesítése érdekében került publikálásra 1996-ban az erről szóló 96/61/EK Tanácsi irányelv, amely 1999. október 30-ától hatályos. Ez a közösségi jogszabály az Európai Unió kiemelkedő fontosságú környezetvédelmi irányelve, amely az ipari létesítményeket hivatott környezetvédelmi szempontból, integrált szemlélettel szabályozni. Fő célja, egy az egész Európát felölelő integrált engedélyezési rendszer bevezetése, ami biztosítja a környezet, mint egységes egész, magas szintű védelmét.
Az irányelv célja és hatálya
Az irányelv hatálya kiterjed az olyan ipari (és más ipari rendszerben folyó, például mezőgazdasági) tevékenységekre, amelyek jelentős környezeti hatással bírnak. Célja, hogy az ezekből származó szennyezés integrált megelőzését és szabályozását valósítsa meg a környezet egészének magas szintű védelme érdekében. Olyan intézkedéseket határoz meg, amelyek a szennyező anyagok kibocsátásának megelőzését, vagy ahol az nem megvalósítható, az említett tevékenységekből származó, levegőbe, vízbe vagy a földbe történő kibocsátások csökkentését szolgálja, beleértve a hulladékokkal kapcsolatos intézkedéseket.
Főbb alapelvek
Az integrált megközelítés: a környezetszennyezést nem környezeti elemenként (levegő, víz, talaj), hanem komplex módon, minden környezeti elemre vonatkozóan együtt kell vizsgálni és kezelni. Valamely környezeti elem igénybevételének, illetve terhelésének megelőzése, csökkentése vagy megszüntetése céljából nem engedhető meg más környezeti elem károsítása, illetve szennyezése. A kibocsátások megelőzésére, és amennyiben ez nem lehetséges, azok lehető legkisebbre való csökkentésére kell törekedni. A környezet szennyezésének megelőzése érdekében valamennyi, a jogszabály hatálya alá tartozó létesítménynek, az elérhető legjobb technikát kell alkalmaznia. Az egységes környezethasználati engedélyben (IPPC szerinti engedély) meghatározott határidőre a környezethasználónak alkalmaznia kell az elérhető legjobb technikákat (best available techniques, BAT). A határidő attól függ, hogy az engedély megszerzésére kötelezett tevékenység a jogszabály szerint meglévő vagy új tevékenységnek számít-e. Fontos feltétele a környezeti informácókhoz való hozzájutás biztosítása, a döntéshozatali rendszerek nyilvánossá tétele.
Az IPPC által megkövetelt intézkedések
Az irányelv az integrált szennyezés-megelőzés és -csökkentés általános kereteit szándékozik létrehozni, azonban csak a megfogalmazott eredmény elérésére kötelez, a szabályozás eszközeinek és módszereinek megválasztását a tagállamokra bízza. Olyan intézkedések bevezetésére kötelezi a tagállamokat, amelyek segítségével biztosítható az ipari vállalatok alkalmazkodása és jogkövetése.
Egy kis történelem – az EU és a környezetvédelem
1970 óta az EU egyre nagyobb szerepet játszik az európai szintű környezetvédelmi jogalkotásban és ellenőrzésben, így e feladat egyik elemeként került bevezetésre 1973-ban az Első Környezetvédelmi Akcióprogram. Ennek ellenére, a Római Szerződés is csak az 1986-os Egységes Európai Törvény elfogadásakor (mely módosította a szerződést) bővült a környezetet érintő pontokkal, melyek szerint a módosított szerződés a Közösség céljai közt a következő alapelveket említi:
- a környezet állapotának védelme, megőrzése és fejlesztése;
- a természeti erőforrások megfontolt használata;
- a megelőzés elsődlegessége, és a "szennyező fizet" elv alkalmazása,
- a rendelkezésre álló technikai információ, a költség és haszon viszonyai, valamint a gazdasági és szociális helyzet figyelembe vétele egy adott lépés megtételekor.
Az alapelvek elfogadását több, környezetvédelemmel foglalkozó irányelv kibocsátása követte. Az EK négy környezeti akcióprogramjához kapcsolódóan mintegy kétszáz közösségi jogszabályt alkotott, melyek a levegő, a víz, a talajok elszennyeződésének megfékezésével, a hulladékgazdálkodással, a vegyszerekre és a biotechnológiára vonatkozó biztonsági előírásokkal, a különféle termékszabványokkal, a környezeti hatások vizsgálatával, valamint a természetvédelemmel foglalkoztak. Ezek a szabályozások azonban csak egy adott környezeti elemre vonatkoztak és leginkább azok egymástól elkülönült kezelését eredményezték, ami lehetővé tette a szennyezések egyik környezeti elemből a másikba történő áttranszformálását. Így az alapgondolat, a környezet egészének védelme került veszélybe.
Az 1990-es évek a fenntartható fejlődés megvalósításának irányába történő továbblépés jegyében teltek. Az EK 5. környezetvédelmi programjának megközelítésmódja számottevően különbözik a korábbiaktól. Mindenekelőtt azokra a tényezőkre és tevékenységekre helyezik a hangsúlyt, amelyek kimerítik a természeti erőforrásokat, vagy más módon károsítják a környezetet. A környezet károsítását a jelen és a jövő nemzedékek jóléte és fennmaradása érdekében igyekeznek megfékezni. A megosztott felelősség szellemében a program számít a társadalom valamennyi tagjának hatékony közreműködésére az új társadalmi magatartásminták elterjesztésében.
Az iparral kapcsolatban az új stratégia a "dolgozzunk együtt!" szemlélet felé hajlik. Ez annak a felismerésnek a jele, hogy az ipar nemcsak előidézője a környezeti problémáknak, de a megoldás részesévé is kell válnia. Az iparral való párbeszéd magában foglalja az önkéntes megállapodások és más öntevékeny formák bátorítását.
A stratégiai célok megvalósítását jogszabályi eszközök szolgálják. Alkalmazásuk célja a közegészség- és a környezetvédelem alapvető normáinak megalkotása, különösen a nagy kockázattal járó esetekben; a tágabb nemzetközi kötelezettségek érvényesítése; a belső piac integritásához szükséges, közösségi szintű szabályok és szabványok létrehozása.
Az integrált szennyezés-megelőzés kezelésének kérdését közösségi jogszabály, irányelv formájában való megjelentetését, az 5. Környezetvédelmi Akcióprogram indította el. A célkitűzés a következő: "a termelőfolyamatok engedélyezésen alapuló, fejlettebb típusú menedzselési és ellenőrzési rendszere, mely szorosan kapcsolódik az integrált szennyezés-megelőzéshez és -szabályozáshoz".
1999. október 30-ától az EU-ban alkalmazott integrált szennyezés-megelőzés és -csökkentés (szabályozás) (IPPC) irányelv olyan intézkedések bevezetésére kötelezte a tagállamok hatóságait és az ipari vállalatok üzemeltetőit, amelyek segítségével biztosíthatóvá vált az ipari vállalatok szennyezésének csökkentése.
A környezetre jelentős hatást gyakorló tevékenységek engedélyezése
A szoros értelemben vett, már integrált szemléletet tükröző környezetvédelmi engedélyezés jogi szabályozására először a környezeti hatásvizsgálat általános szabályainak kialakítása keretében került sor, majd az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályaiban teljesedett ki.
Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás
Az ország jogharmonizációs programjának és az EU elvárásainak megfelelően a Környezetvédelmi Minisztérium elkészítette az IPPC-irányelv hazai jogrendbe illesztését.
A közösségi jogszabály átvételéhez a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) módosítására, majd – ennek végrehajtására – kormányrendelet megalkotására volt szükség. A Kvt. módosítását – az egyes törvények környezetvédelmi célú módosításáról szóló törvénnyel – az Országgyűlés a 2001. június 19-én fogadta el. A Kvt. módosításához kapcsolódva készült el az IPPC-irányelv harmonizálásához szükséges részletszabályokat tartalmazó, 193/2001. (X.19.), az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályairól szóló Kormányrendelet.
Az egységes környezethasználati engedélyezés tulajdonképpen egy keretszabályozás, amely szakterületi részletszabályozásokat nem tartalmaz. Az eljárás lefolytatását követően kiadott engedély célja, hogy integrálja az egyes környezeti elemekre vonatkozó környezetvédelmi követelményeket, ezért nem lesz szükség egyes szakterületi engedélyezések külön lefolytatására. Ez a megközelítés az államigazgatás egyszerűsítését és ügyfélbarát átalakítását célozza meg mind az Európai Unióban, mind Magyarországon, amely egyidejűleg szolgálja a környezet egészének hatékony védelmét és az ügyfél érdekét is.
Az új szabályozás az egységes környezethasználati engedély bevezetését teszi kötelezővé a hatálya alá tartozó tevékenységek, illetve létesítmények esetében.
A kormányrendelet hatálybalépését követően (2001. október 30.) valamennyi hatálya alá tartozó új tevékenység megkezdéséhez egységes környezethasználati engedély megszerzésére van szükség.
Egyes tevékenységek azonban mind környezeti hatásvizsgálati kötelezettség alá (ezáltal a környezetvédelmi engedélyezési eljárás hatálya alá), mind a tervezett új szabályozás értelmében, az egységes környezethasználati eljárás hatálya alá tartoznak. Ezen tevékenységek esetében a környezetvédelmi hatóság először a környezeti hatásvizsgálati eljárást folytatja le, majd – amennyiben a környezetvédelmi engedélyre való jogosultság megállapítható – dönt az egységes környezetvédelmi engedélyezési eljárás hivatalból történő megindításáról.
Azok a tevékenységek, amelyek már léteznek, működnek, legkésőbb a jogszabályban rögzített határidőig (2007. október) szintén egységes környezethasználati engedéllyel kell rendelkezzenek, és teljesíteniük kell az abban foglalt követelményeket. Ezeknek a létesítményeknek az esetében a környezetvédelmi hatóság környezetvédelmi felülvizsgálati eljárás keretében adja ki az egységes környezethasználati engedélyt.
Külön kategóriát képeznek a kiemelten kezelt létesítmények. Ennek oka, hogy az európai uniós csatlakozási tárgyalások során az EU a versenysemlegesség érdekében az IPPC irányelv hatálybalépése (1999. október) és a magyar jogszabály hatálybalépése között engedélyezett, engedélyezendő, illetve létesült tevékenységek, létesítmények kiemelt kezelését kérte az országtól. A felmérések eredményeinek megfelelően ebbe a kategóriába eső létesítmények a rendeletben meghatározott követelményeket részben már teljesítették vagy a megjelölt határidőig teljesíteni képesek.
Az egységes környezethasználati engedélyezés részletes szabályait tartalmazó kormányrendelet 1. számú melléklete tartalmazza a hatálya alá tartozó tevékenységek lista-szerű felsorolását.
Hangsúlyos szerepet kap az engedélyezés során a kommunikáció. A jogszabály előírja az engedélyes és a hatóság közti konzultációt, továbbá a nyilvánosság bevonására is sor kerül, ami lehetőséget biztosít a döntési folyamatokba való betekintésre.
Az IPPC-engedélyezés bevezetésétől várt kedvező környezeti hatások
Az új közösségi jogszabálynak megfelelő szabályozás bevezetésének eredményeképpen a környezet védelmében előrelépésre számíthatunk, mivel várhatóan számottevően javulni fog a környezet minősége.
A javulás egyrészt a szennyezőanyag-kibocsátások (az IPPC-követelmények betartásának eredményeképpen összességében országos szinten közel negyedével csökkenhetnek), másrészt a természeti erőforrások csökkenő felhasználásának köszönhető.