Az árvízi védekezés fejlődése Budapesten a Duna 2860 km-es hosszával Európa második leghosszabb folyója. Középvízi vízhozama 2400 m3/sec, 1%-os vízhozama 9000 m3/sec. A folyó mértékadó árvízszintjét (MÁSZ) a 74/2014. (XII. 23.) BM rendelet tartalmazza, amely értelmében a Duna Budapest Vigadó téri vízmércéjén a MÁSZ 927 cm (a vízmérce „0” pontja 94,97 mBf).
A folyó vízszintingadozása meghaladhatja a 8 m-t, a 24 órás áradás értéke 2 m is lehet.
A vízgyűjtő terület nagysága a budapesti szelvényig 183 250 km2, az ország teljes területének közel kétszerese.
Az 1012-től 1838-ig terjedő időben 54 jelentősebb árvizet jegyeztek fel, de ezekről az évszámokon kívül alig tudunk többet. Rendszeres feljegyzések csak a XVIII. század óta vannak.
A szabályozás előtt a mai Lágymányosnál a kb. 1 km szélességű, Kopaszi és Nyúlfutási zátony helyezkedett el. Ezek és a Csepel-sziget akadályozták a tavaszi jéglevonulást, ami miatt rendszeresen jeges árvizek következtek be. A XVIII. század második harmadában újjátelepült Óbuda, Csepel, Tétény, melyek mind a mélyebben fekvő árvízveszélyes területeken alakultak ki.
Az 1775-ös és 1779-es jeges árvizek sarkallták a város vezetését az első védőművek megépítésére.
1775 után megépül a váci nagytöltés a mai Nyugati tér és Lehel tér között, a soroksári gát a Boráros tértől a Haller utcáig, valamint az ún. fagát a mai Közraktár u. vonalában a Fővám térig.
1800 után a mai Falk Miksa utca és a Szt. István krt. vonalán a Tüköri gát, és a váci töltést meghosszabbították a Városligetig.
A város legnagyobb tragédiája az 1838. évi nagy árvíz volt.
1838.: Az Országos Építési Főigazgatóság tervet készíttet a városkörnyéki Duna-szakasz rendezésére.
1840.: A IV. tc. alapján országgyűlési bizottság alakul az árvízvédelem ügyében.
1853-59.: Megépül a Lánchíd két oldalán a rakpart.
1865.: Reitter Ferenc kiadja könyvét a Duna pest-budai szakaszának szabályozásáról.
1860-67.: Az MTA és a mai Eötvös tér között megépült a magas rakpart.
1871-75.: Kiépültek a rakpartok Pesten a Margit-hídtól a Fővám térig, Budán a Rudas fürdőig. Az ún. Gubacsi gáttal lezárták a Soroksári Duna-ágat. A budai oldalon a mai Szt. Gellért tértől a Kondorosi útig párhuzammű épült a mederben, ezzel felére csökkent a folyam szélessége, eltűntek a zátonyok.
A XIX. században a folyam mindkét partján szabadon kiömlő árkok, szennyvízcsatornák voltak. Magas vízállás esetén a Duna ezeken keresztül elárasztotta a házak pincéit, a mélyebben fekvő területeket. Mivel ilyenkor a szennyvizek sem tudtak elfolyni, járványok alakultak ki. A közegészségügyileg megfelelő szennyvízelvezetéshez meg kellett találni a csatornák Dunától való leválasztásának és a csatornába érkező víz átemelésének megfelelő módját.
1871.: Megépül a Nagy Híd utca (Vígadó tér) és a Mészáros utca (Vámház körút) között a Duna-parti gyűjtőcsatorna, amely a belvárosi kitorkolásokat összefogva a Fővám téren ömlött a Dunába. A kitorkollásnál épült átemelő állomás a főváros első szivattyútelepének tekinthető.
1879-84.: Pesten tovább épült a rakpart a déli vasúti hídig, Óbuda védelmére a mai Bogdáni út – Hévizi út vonalában elkészült a Filatori gát.
1880.: A főváros március 3-án kelt 162. számú határozatával kiadta "A vízkár elleni óvintézkedésekről Budapesten" című (első) árvízvédelmi szabályrendeletét.
1885.: Megszületik az árvízvédekezés első, országos érvényű szabályozása az 1885. évi XXIII. tc., a Vízjogi törvény.
1890.: A főváros 10 m-es vízállásig megmagasította a belső rakpartok felső támfalait. Ez az 1867-es jeges árvíz mértékadó szintje, melyre 1,33 méteres biztonsági magasságot határoztak meg. Ez a szabály a fővédvonalak magasságának meghatározásakor mai napig érvényes.
1893.: Üzembe helyezik a Ferencvárosi szivattyútelepet, lehetőséget teremtve a Nagykőrút által határolt területek csatornázásának ugrásszerű növelésére.
1897.: A főváros Tanácsa árvízvédelmi szabályrendeletet alkotott.
1900-1909.: Új rakpartszakaszok épültek a Műegyetem előtt és a Margit-híd felett, Újpesten.
1940-41.: A Budafoki út vonalában kiépült az albertfalvai védgát.
1940.: A márciusi 824 cm-rel tetőző jeges árvíz során először kísérleteznek a budafoki szűkületben beállt jégtorlasz felrobbantásával.
1948.: A külső Váci úttal párhuzamosan elkészítették a megyeri védgátat.
1953-54.: A régi Vizafogó-gát helyett terméskő burkolatú partvédőmű épült a Dráva utcától a Rákos patak torkolatáig. Védőtöltés épült a Nánási út- Királyok útja vonalában, amit az 1965-ös árvíz során jelentősen erősíteni kellett. Napjainkban napirenden van ennek a szakasznak a kiváltása új védőmű építésével.
1965.: A 113 napig tartó árvíz a Duna magyarországi 417 km hosszú szakaszán – 390 km hosszban – magasabb szinten tetőzött minden addigi ismert, jégmentes árvíznél, és tartósabban tette próbára a védőműveket. 1965. június 18-án vonult le a hatodik árhullám, ami 845 cm-rel tetőzött. Az árvíz alatt Észak-Budán a római-parti üdülőterületet teljesen ki kellett üríteni, az Aranyhegyi-patak balparti töltését pedig meg kellett erősíteni. A Nánási út-Királyok útja vonalában húzódó töltést szintén meg kellett erősíteni. A budatétényi Duna-telepi töltés nem nyújtott kellő védelmet a fővédvonal előtti mintegy 400 épületnek, ezért a töltést gépi földmunkával 4 m-esre szélesítették.
Észak-Pesten a Szilas patak jobbparti töltését meghágta a víz a Váci út - Óceán-árok között. A felszíni vízmű védelmére 920 cm-es magassággal végleges körtöltést létesítettek. A Margit-sziget védműve kellő biztonságot nyújtott ugyan, de a sziget egyes mélypontjait a fakadó víz elöntötte. A védekezés a töltés homokzsákos megtámasztásával, a gát és a szálló közötti területen ellennyomó medence létesítésével történt, és megfelelő szivattyúzással sikerült a feltörő vizeket a Nagyszálló padlószintje alatt tartani.
1980-82.: Elkészült a római-parti végleges védmű első szakasza, amely a Pünkösdfürdő utcától a város határáig kiváltotta a Királyok úti gátat.
A fővárosból szerteágazó vasútvonalak töltései mindig is az árvízvédelmi rendszer szerves részei voltak. Az Északi teherpályaudvar vonala a Viktória gátat képezte, az esztergomi vasúti töltés Óbudát védte, a Déli-vasút töltése pedig, Nagytétényt.
1990-92.: Elkészült a 6-os út új bevezető szakasza, mely a Növény utcától a déli városhatárig kiváltotta a Déli-vasút árvízvédelmi funkcióját.
2003-04.: A 2002-es árvízi tapasztalatok birtokában számos helyen megerősítésre kerültek a védőművek. Elkészült az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telep körgátjának megerősítésére szolgáló területfeltöltés, a római-parti I. töltés szivárgáselleni védelme, a parapettfal megerősítése a Szentendrei hév Árpád-hídi megállójában, a ferencvárosi partfal kiegészítése a Hajóállomás utcáig.
2005.: A 6-os út bevezető szakaszához csatlakozva elkészül a budatétényi Duna-telep körgátjának megerősítése, amely a főváros többi részéhez hasonló árvízvédelmi biztonságot nyújt az ott élőknek.
2007.: Bár 2006-ban a védőművek jól bírták az eddigi legmagasabb jégmentes árvízi terhelést, azért néhány helyen további megerősítéseket végeztünk az árvízvédelmi vonalon. A Római-parti I. gát mentén 900 m hosszban nyomópadkát építettünk, több helyen megerősítettük a közúti kapuk alapozását és a külső Váci út mentén húzódó ún. megyeri gátat kiszélesítettük.
2013.: után több fejlesztés valósult meg. Komp utcai fal megerősítése és mobilfal kiépítése, a Döbrentei téri kulisszanyílás elzárása, Szentlélektéri parapetfal kiépítésén túl injektálások és betonjavítások valósultak meg a védműveken.
2015.: A vizes világbajnokságra elkészült a Dagály uszodakomplexum árvízvédelme.
2018-19.: Megkezdődött a pünkösdfürdői árvízvédelmi töltés és az Aranyhegyi-patak bal parti töltésének a fejlesztése.
A 2020-as években több ingatlanfejlesztés kapcsán (Danubió, Marina-part, Budapark Kopaszi-gát) az árvízvédelmi létesítmények is fejlesztésre kerültek.
2021-22.: Az atlétikai stadion és bemelegítőpálya fejlesztése kapcsán a terület magasparti kialakítást kapott és teljes egészében megújult.
2023.: A 35. védvonalszakasz fejlesztése a Fővárosi Vízművek Váci úti telepe mögött megkezdődött.
A város fejlődése során egyre nagyobb figyelem irányul a Duna menti, eddig beépítetlen, vagy felszámolt ipari területek felé, illetve a hullámterekre. A tervezett és a folyamatban lévő beruházások szorosan kötődnek az árvízvédelmi művek továbbfejlesztéséhez. Szakembereink minden esetben közreműködnek a fejlesztések előkészítésében, megvalósításában, maradéktalanul érvényre juttatva az árvízvédelmi biztonság szempontjait.