Az eddigi legmagasabb jégmentes árvíz
A Dunán 2006. márciusának végén áradás indult el, ami az eddigi legnagyobb, észlelt, jégmentes árvízszintet is meghaladta. A Duna vízgyűjtő területén 2006. január 1-jén 11,13 km3 volt a hóban tárolt vízkészlet, ami január első hetében 15 km3-re, majd utolsó dekádjában 17 km3-re növekedett, és a február 7–18-ig terjedő időszakban már 20 km3 feletti volt. Ez a vízkészlet a január–márciusi sokéves átlag kétszerese, időnként háromszorosa volt.
A február végi, március eleji enyhülés hatására, az 500-1000 méteres sávban, olvadás indult el, ami február 19–28. között, 300–350 cm-es vízállással levonult. Ezt követően a hóban tárolt vízkészlet március 4-éig 15 km3- re csökkent. Március első két hetében intenzív csapadékhullás volt jellemző, ami az 1000 m-es sávig folyékony, felette szilárd halmazállapotban jelent meg. Ez március 12-étől okozott kisebb áradást, amely 424 cm-es vízállással, március 14-én tetőzött Budapesten.
Március közepétől elsősorban a nyugati és az északi vízgyűjtőkön ismét intenzív csapadékhullást regisztráltak. A több hullámban érkező frontrendszerek hatására, a 0 fokos hőmérséklet magassága 800–2000 méter között változott az időszakban. A magasabb értékek (területi átlagban 10 Co) az időszak végére voltak jellemzőek. A felmelegedés és a csapadéktevékenység együttes hatására, a jelentős mennyiségű hó olvadása a magasabb régiókban is megkezdődött, a vízgyűjtő 1000 méter alatti részein pedig, tovább folytatódott. Április 2-án a Bajor szakaszról kisebb árhullám indult el, ugyanakkor Felső-Ausztriában apadás volt tapasztalható. Az újabb árhullám Alsó-Ausztria térségében futott rá az előzőre, ezzel elhúzódó tetőzést valószínűsítve. Március 30-án a Morván III. fokú (800 m3/sec) és a Vágon is III. fokú szintet meghaladó (1200 m3/sec) árhullám alakult ki. A mellékfolyók elhúzódó tetőzése, a felső vízgyűjtőről érkező folyamatos vízutánpótlás a budapesti vízmércénél, a 2002. augusztusi legnagyobb víz (LNV) 848 cm fölötti várható tetőzési vízállást valószínűsített. A hegyvidéki térségekben tovább folytatódott az intenzív hóolvadás. Április 4-én a Bajor szakaszon mérsékelt apadás indult el, miközben a Morván igen magas vízállás mellett, elhúzódó tetőzés volt. A Vág árhulláma a felsőbb szakaszokon már intenzíven apadt, a Garamon pedig felgyorsult az apadás.
Budapestnél a tetőzés 2006. április 4-én 16.00–19.00 óra között következett be 860 cm-es vízállással, ami 12 cm-rel haladta meg a 2002. augusztusi 848 cm-es LNV-t. Ezt követően mérsékelt apadás volt tapasztalható, április 5–7. között óránként 1 cm, majd április 9-étől óránként 2 cm-es értékkel.
 |
 |
A Duna-folyamra általánosan jellemző a kora tavaszi (az alpokbeli hóolvadást követő) árvíz, továbbá az utóbbi évtizedben egyre gyakrabban előforduló, az Alpokban lehulló nagy mennyiségű csapadék miatt kialakuló nyári árvíz, melynek időpontja nem kiszámítható. Ilyen volt a 2002. augusztusi árvíz is, melynek tetőzése meghaladta az addigi legnagyobb jégmentes vízállást. Mindkettő közös jellemzője az intenzív, gyors felfutás, de amíg a 2002-es árhullám a tetőzést követően, a csapadéktevékenység megszűnte miatt rövid idő alatt a középvízi szintig apadt, addig az idei, a nagy elolvadt hómennyisség és a csapadéktevékenység következtében magas mederteltség mellett, hosszantartó, lassú apadással párosult. A következő ábrán látható, hogy a tetőzést követő 5. napon 2002-ben 387 cm, míg az ideinél 750 cm volt a vízállás. 2002-ben 848 cm-es tetőző vízállásnál 8240 m3/sec, míg 2006. április 4-én, 860 cm-es tetőző vízállásnál, 8520 m3/sec vízmennyiség haladt át a budapesti szelvényen.
Főbb árvízvédelmi beavatkozások
Észak-Buda
Ahogy 2002-ben, 2006-ban is szorítógátakat kellett kiépítenünk. Ezekben az ellennyomó medencékben buzgárok jelentek meg. Elfogásukat segítette a medencékben állandó magasságon (20-40 cm) tartott vízszint és a helyileg megépített homokzsákos körbezárás.
A III. kerületi Pünkösdfürdő utcától délre az Aranyhegyi-patak torkolatáig a Római-partot jelenleg az 1965-ös árvíz során megerősített, keresztmetszet-hiányos nyári gát védi. A nyári gátat 54 db áttörés tagolja. Az áttöréseknél betétgerendás zárásokat alkalmaztunk, melyeket nagyobb fesztávolság esetén agyagból készült háttöltéssel erősítettünk meg. A buszmegállóknál kényszerűen kialakított szelvényhiányos szakaszokon homokzsák-zárásokkal kellett megakadályozni a víz mentett oldalra történő kilépését. A terepadottságokból eredő nagyobb vízterhelés miatt, a gátat ugyanúgy mint 2002-ben, a III. ker. Mátyás király úttól észak felé, 700 méter hosszon, támasztó töltéssel kellett megerősíteni. A megtámasztott szakaszon árvízi jelenségek nem fordultak elő. A szivárgásgátló szerkezet nélkül beépített közművezetékeknél az átszivárgó víz a mentett oldalon kiüregelődést okozott és megrongálta az útalapot, amit mintegy 400 méteren leterhelő töltéssel kellett ellátni. A területen figyelmet érdemel, hogy az újonnan beépített közműátvezetések nem mindegyike van megfelelő szivárgásgátlással ellátva, ezért több esetben tapasztaltak a védekezők kimosódást, kiüregelődést.
A főváros egyik legnehezebben védhető térsége a Római-part. A Barát-patak torkolata és a III. ker. Pünkösdfürdő utca között az 1980-as évek elején épült elsőrendű védmű homokos kavicsból. A gáttesten átszivárgó vizek összegyűjtését a mentett oldali talpszivárgó biztosítja, melynek végpontján nagy teljesítményű átemelő állomás üzemel. Ezen a szakaszon, a Kossuth Lajos üdülőparton, ellennyomó medencéket kellett kialakítani és a közműhibák okozta vízfeltöréseket kellett elhárítani. A védekezési munkák, elsősorban a Királyok útja – Nánási úti szelvényhiányos védmű elzárásainak, leterhelő és támasztó padkáinak kialakítása, jelentős kézi és gépi munkaerőt kötött le.
 |
 |
Közép-Buda
A szakaszon az árvízi biztonságot szolgáló leterheléseket és ellennyomó medencéket építettünk ki a mélyebben fekvő elzáró aknáknál és víznyelőknél. A védekezés súlypontja a Bem rakparton volt, ahol emiatt részleges forgalomkorlátozás is volt.
 |
 |
Dél-Buda
A 2002-es árvíz komoly gondokat okozott a XXII. kerületi Dunatelepen, amit akkor, az 1965-ös árvíz során épített, ideiglenes töltésmagasítás védett. Biztonsági okokból a területről időlegesen 540 főt telepítettek ki. A végleges fővédvonal 2005. végére készült el, ami a Dunával párhuzamos szakaszon súlytámfalként kialakított árvízvédelmi fal, az erre merőleges szakaszokon pedig, az előírásoknak megfelelő koronaszintű földgátként épült meg. A védmű kiválóan vizsgázott, lényegében fakadóvíz és buzgárosodás nélkül. A 2002-ben észlelt buzgárok, a parti sávban lévő kutak időközi eltömedékelése miatt, a tartós, igen magas vízállás ellenére sem jelentkeztek.
Észak-Pest
Az észak-pesti biológiai szennyvíztisztító körgátja, melyen 2002-ben jelentős számú árvízi jelenség mutatkozott, 2003–2004-ben megerősítésre került. A homokos kavicsból épült töltéstest mögött mintegy 100 méter szélességű magaspartot építettünk ki, mellyel véglegesen megoldottuk a szennyvíztisztító telep árvízvédelmét. A mostani árvíznél árvízi jelenségek már nem voltak megfigyelhetőek. Kisebb, egyszerűen kezelhető árvízi jelenségek elhárítását meghaladó feladatok nem adódtak. A magas vízállás ugyanakkor felhívta a figyelmet a magassághiányos szakaszokra, melyek fejlesztése feltétlenül szükséges.
Közép-Pest
A Közép-Pest árvízvédelmi szakasza jellemzően magaspart jellegű. A szokásos zárási feladatokon kívül különleges esemény nem történt.
Dél-Pest
A dél-pesti szakaszon, melynek zömét a Csepel-sziget alkotja, nem alakult ki olyan helyzet, amely külön beavatkozást igényelt volna.
Margit-sziget
A Margit-sziget védelme ugyanúgy mint 2002-ben, kiemelt fontosságú feladat volt. Március 31-én megkezdődött a védekezéshez szükséges anyagok beszállítása és az ideiglenes gátak építése. A gátba 210 ezer homokzsákot építettek be az FCSM műszaki irányítása mellett a védekezésben résztvevő és a gépesítést biztosító építőipari vállalatok, a folyamatosan, nagy létszámmal jelen levő tűzoltóság és honvédség, valamint a nagy létszámú önkéntes erők. Az itt végzett munkálatok összesen 5500 méter hosszan folytak. A 2–5 zsák magasságú, jellemzően duplasoros, de a magasabb szakaszokon szélesebb töltés a legveszélyeztetettebb (Sportuszoda, Casino) szakaszon, vízoldali fóliaterítéssel és mentett oldali bordás megtámasztással készült. A homokzsákvédmű 900 cm-es vízállás ellen is biztonságot nyújthatott. Az egyes helyeken előforduló szivárgásokat és a víznyelőkön feltörő vizeket ellennyomó medencékkel lokalizálták. A sziget középső, alacsonyabb területein fakadóvizek jelentek meg. Ezeknél terelőgátakkal a belső forgalmat folyamatosan biztosították. A védvonal magasításában az FCSM szakembereinek irányításával összesen 771 fő vett részt.
 |
 |
 |
 |